„Megérkezett egy hölgy, apa!” Nagyon csinos volt, és csillogó piros ruhát viselt. Azt mondta, hogy azért jön, hogy segítsen megtalálni a… irataidat?”
Apa megbénul a sokktól. Az arca elsápad, és dadogni kezd:
„Öhm… iratokra gondolsz?”
„Élénk képzelete van, tudod, hogy van ez…”
De a kislány még nem fejezte be:
„És te, Apu, azt mondtad a piros ruhás hölgynek, hogy neki vannak a legszebb lábai, amiket valaha láttál!” „Anya, tudtad, hogy Apu szereti a lábakat?”
Az ezt követő csend még feszültebb, mint az előzőek. Anya és Apu úgy bámulnak egymásra, mint két cowboy párbajozó.
Végül Anya felkiált:
„Elég volt mára!” „Most pedig aludjunk!”
