De miért?
És miért ez az arckifejezés?
Nem csupán a szomorúság kifejezése volt.
Valakinek az arckifejezése, aki tud valamit, és nem tudja megváltoztatni.
Itt
Helen úgy érezte, hogy a történet már nem csak egy fénykép.
Ez egy bűncselekmény volt.
Ez több mint száz évvel ezelőtt történt.
De még nem volt vége.
Hirtelen elhallgatott.
Úgy döntött, hogy keres.
A régi bostoni levéltárban kezdte.
Az 1895-ös feljegyzésekben.
A Davies család.
Órákig tartó keresés után
talált valamit.
Egy kis cikket egy régi újságban.
A cím halvány volt, de egyértelmű:
"Egy gyermek rejtélyes körülmények között meghal, a nővére később eltűnik."
Elkezdte olvasni:
„A 6 éves Rose Davies-t holtan találták családi otthonában. A halál oka nem végleges.”
„Két héttel később nővére, Lily Davies nyomtalanul eltűnt.”
Helen megdermedt.
„Eltűnt?”
Gyorsan visszatért a fényképhez.
Lilyre nézett.
A kezére.
Arra, milyen szorosan fogta Rose kezét.
Akkor megértette.
De nem akarta elhinni, amit gondolt.
Amíg végül észre nem vett valamit.
Egy apró részletet, de olyat, ami mindent felfed.
A fénykép hátterében,
a rózsák között,
halvány tükörkép látszott.
Korábban nem vette észre.
Közelített.
Egyszer, kétszer, háromszor.
Aztán elakadt a lélegzete. Egy férfi.
A rács mögött állt.
Csak az arcának fele látszott,
de a szeme
egyenesen a két lányra meredt.
A kezében valami hosszú tárgyat tartott,
például egy botot vagy talán
egy szerszámot.
Helen érezte, hogy meghűl benne a vér.
Becsukta a kamerát.
