Évezredek óta használják ezt a különös növényt – egykor a „szegények ópiumának” nevezték
A természet számos olyan növényt rejt, amelyeket évszázadokon át gyógyászati célokra alkalmaztak. Ezek közé tartozik a mérgező saláta vagy vad saláta néven ismert növény is, amelynek tudományos neve Lactuca virosa. Megjelenése sokak szerint a gyermekláncfű és a bogáncs keverékére emlékeztet, és már több ezer éve ismert a népi gyógyászatban.
A növény különleges hírnevet szerzett magának a történelem során. A 19. században annyira elterjedt volt a fájdalom enyhítésére való alkalmazása, hogy sokan a „szegények ópiumának” nevezték. Egyes feljegyzések szerint az észak-amerikai őslakosok is ismerték, és különböző célokra használták.
Bár magyar neve első hallásra riasztó lehet, a „mérgező saláta” elnevezés nem azt jelenti, hogy a növény kis mennyiségben feltétlenül veszélyes lenne. Az angol nyelvterületeken inkább „vad salátaként” emlegetik, ami jobban tükrözi a növény természetét.
A növény szárának megsértésekor fehéres, tejszerű nedv jelenik meg. Ezt a nedvet szárítás után lactucariumnak nevezik. A kutatások szerint olyan vegyületeket tartalmaz, mint a laktucin és a laktukopikrin, amelyek nyugtató és fájdalomcsillapító hatásúak lehetnek.
Történelmi feljegyzések alapján a növényt a viktoriánus kor előtt is alkalmazták különféle fájdalmak enyhítésére. A 19. században több kutató is foglalkozott vele, mivel egyes hatásai az ópiuméhoz hasonlítottak, ugyanakkor nem tartalmazott ópiátszármazékokat.
A népi gyógyászatban nemcsak fájdalomcsillapítóként tartották számon. Többen használták köhögés, megfázás és légzőszervi panaszok esetén is. Egyes korabeli források szerint a szamárköhögés tüneteinek enyhítésére is alkalmazták.
